Legfrissebb kommentek

Címkék

after crying (1) ajánló (4) animal collective (2) audio bullys (1) axolotl (1) beach house (1) bécs (1) best of (2) beszámoló (15) be your own pet (2) blood red shoes (1) british sea power (1) caribou (1) clinic (2) coldplay (1) cut copy (1) dan le sac vs scroobius pip (1) deerhunter (1) devo (1) dick4dick (1) disband (1) dürer kert (1) eagles of death metal (1) editors (1) elbow (1) erik sumo band (1) fall (1) fatboy slim (1) felix kubin (1) fesztivál (11) fleet foxes (1) franz ferdinand (1) gossip (1) heaven street seven (2) hercules and love affair (1) hexstatic (1) hot space (1) james chance (1) je suis animal (1) kevin barnes (1) kings of leon (1) kiscsillag (1) koncert (4) kritika (10) kult (3) late of the pier (1) laura marling (1) lengyelország (4) lilys (1) m83 (1) mancino (1) mando diao (1) man man (1) max tundra (1) menomena (1) metronomy (1) mgmt (1) modified toy orchestra (1) morrissey (1) mr oizo (1) mumm ra (1) művészetek palotája (1) myslowice (4) my toys like me (1) ninja tune (1) no age (1) oasis (1) off (4) of montreal (2) pohoda (6) portishead (1) post punk (1) pozsony (1) primavera (1) prinzhorn dance school (1) queen (1) rem (1) rhcp (1) rokaj (1) santogold (1) sarandon (1) singapore sling (1) so so modern (1) spanyolország (1) sparks (1) stephen malkmus (1) szene (1) szlovákia (7) the breeders (1) the chalets (1) the cribs (1) the fall (1) the fiery furnaces (1) the horrors (1) the kills (1) the last shadow puppets (1) the notwist (1) the postmarks (1) the shortwave set (1) the streets (1) the subways (1) the twist (1) the walkmen (1) times new viking (1) tindersticks (1) trencsén (6) tv on the radio (1) vampire weekend (1) van der graaf generator (1) wire (2) wolfmother (1) wolf parade (1) zágráb (1)

Most ez komoooly? - az Eagles of Death Metal budapesti koncertje

2009.03.18. 23:42 | bátor ventilátor

Igaz, hogy nem egy Queens of the Stone Age, és igaz, hogy már láthattuk őket egyszer itthon, de nem kellett sokat gondolkodni: a hétfői Dürer-kertes Eagles of Death Metalra igenis el kellett menni. Sőt, mivel a 2007-es Sziget-koncert komoly hiányérzetet hagyott, ki kellett derülnie, hogy csak ott nem stimmelt valami, vagy élőben tényleg gyengébbek ezek a komolyan vehető iróniarockerek. Akkor ugyanis a körülmények se voltak az igaziak, és némi hangproblémát is lehetett érzékelni a remek bajuszú frontembernél. És ahogy akkor is, úgy most is megjelentek a találgatások, hogy na, vajon most eljön-e Ő, a nagy Josh Homme, pedig hát elég nagy biztonsággal lehetett tudni, hogy nem. Jött helyette viszont annyi biciklis a kert elé, hogy lassan attól kellett tartani, hogy hirtelen mindenki a feje fölé emeli, amije van, és már akkor lehetett látni, hogy döntően jobb sorsú huszonévesekből fog állni a közönség. A nagy közönség. A meglepően nagy közönség, még a (szokás szerint felülreprezentált) külföldieket leszámítva is.


Az előzenekar kiválasztása kicsit érthetetlen volt, a brit Haunts gyökereiben és felfogásában is messze volt az EoDM-tól. Műfajukat tekintve talán a hard indie címkecsinálmány lenne a legmegfelelőbb meghatározás, de nem volt ez jó sehogy se; viszont rájuk is igaz volt az, ami a legtöbb közepes vagy gyengébb brit zenekarra, azaz hogy egész jól adták elő a kevesebbet, míg élvonalbeli magyar kollégáik rosszabbul a kicsit többet.


Lehet, hogy én voltam elszokva a tisztességes koncertektől, de a főattrakció elég erős volt, a végeredmény egész pontosan az, hogy egy EoDM-koncert nem lehet ennél sokkal jobb. A koreográfiára előzetesen kiírt tippversenyen nem sokat lehetett volna nyerni ilyenekkel, mint hogy "az elején lesznek nagy slágerek", "a közepe kicsit leülős lesz, részben az új lemezről játszott számok miatt", vagy hogy "a főműsor végén is lesz nagy sláger, aztán lesz ráadás, amiben szintén", és ezek rendre be is jöttek. Bevonulás Black Sabbath-re, rögtön kezdésnek lenyomták a 2004-es lemez húzódalát (I Only Want You), másodikként talán az I Got a Feeling (Just Nineteen) következett, és már ennyiből is lehetett érezni, hogy zeneileg messze élvezhetőbb lesz ez a klubkoncert, mint a szabadtéri volt. A hangosítás természetszerűleg jobb, a hangszerek és hangszerelők meg olyan precízek voltak, hogy az már bőven nem is volt garázsoláshoz való (a dob persze gyermekien egyszerű maradt), az énekhang meg ha nem is volt bivalyerős, de legalább egészségesnek tűnt. Igen ám, csak valamit valamiért: Jesse Hughes ugyanolyan jó figura volt, mint akkor, de másodjára kisebbet ütöttek a pózai, és sajnos kevesebb is volt belőlük. A laposodó időszakban aztán jött egy hangosításelszállás – ennek egyszerűen így kellett lennie, utólag visszanézve hatalmas élvezettől fosztották volna meg a közönséget, ha ez nem lett volna. A zenekar már épp kezdte volna magát kínosan érezni, de Jesse megnyugtatott mindenkit, hogy bármi történik, ő végigcsinálja ezt a kibaszott show-t, újrakezdésnek (Kiss the Devil) mindjárt kapott is tempót a közönség. A levonulás előtti sláger természetesen az I Want You So Hard lett, hogy aztán a visszafüttyögetés után egyedül térjen vissza a frontember, és két számot is így adjon elő. Harmadikként (hogy még a legelvetemültebbeknek se legyen kétsége afelől, hogy ez a zenekar nem gondolja úgy, hogy bármi újat hozott volna) Brown Sugar-feldolgozás jött, ami ugyebár azért vicc, mert nem egy, nem két EoDM-szám gitározgatása nyúlja a jellegzetes Stones-számét. Régi sláger (Cherry Cola), új sláger (Wannabe in LA), zárásként pedig a Speaking in Tongues, amiben Jesse és az öreg, középen minitarajos, amúgy csúnya (tehát ebben a közegben szép) kopasz gitáros vívott “gitárpárbajt”, ami leginkább olyan volt, mint amikor két félrészeg amerikai suttyó megáll egymással szemben, és egyszer az egyik ad egy taslit a másiknak, aztán a másik az egyiknek, aztán mikor megunják, isznak tovább.


A koncert után készséges autogramosztogatás, a backstage sötétjében eltűnő lánycsorda és a csalódás, hogy a két szám között a közönségből egy erősebb puszira felrántott csaj igazából beépített ember volt. Sebaj, tudta eddig is mindenki, hogy ez egy jól kitalált műsor napszemüveggel, bajusszal, frizuraigazítással, közhelyes beszólásokkal együtt.

 



1 komment


Címkék: koncert beszámoló eagles of death metal dürer kert

A bejegyzés trackback címe:

https://bravefanzine.blog.hu/api/trackback/id/tr371010945

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

stereomackó 2009.03.19. 12:42:31

Jó kis mulatság volt, csak már arra nem emlékszem hogy jutottam haza.
süti beállítások módosítása