bravefanzine

Miért vagytok a fejemben?

2008.08.30. 12:03 | bátor ventilátor

Nem, ez nem egy nemhivatalos of Montreal rajongói oldal, de ha esemény van, akkor mégiscsak kötelesség beszámolni: ahogy annak idején a Hissing Fauna, úgy az októberre tervezett Skeletal Lamping is egész hamar elérhetővé vált, úgyhogy nosza, nézzük, megtörténik-e a csoda, és két egymás utáni év is az of Montrealról szól-e.

Mit lehet várni egy több mint tíz éve létező, folyamatosan evolválódó zenekartól, melynek feje épp egy negyvenes éveiben járó, többszörös nemváltáson keresztülment, börtönviselt fekete férfit tekint művészi alteregójának? Elvileg bármit, gyakorlatilag azt, hogy a funkos-diszkós-glames vonalat viszik tovább, de úgy, hogy valami csavar lesz benne az eddigiekhez képest. Alkotója válogatja, hogy milyen ritmusban szeretnek kiadni új anyagokat, de én mindig is gyanakvó leszek, ha valaki két egymást követő naptári évben jön ki lemezzel, most sem volt ez másképp. Ráadásul olyannyira előre be volt harangozva, hogy hogy fog készülni, hogy mire a hallgatáshoz értem, már el is felejtettem. Végül nem tudtam nem észrevenni szinte azonnal, hogy ön féllábú mi is a nagy "ötlet".

Minden nagyképűség nélkül mondhatom ugyanis, hogy fel vagyok készülve a legváratlanabb váltásokra, sőt, el is várom, hogy jöjjenek a váratlanságok, különben rosszul érzem magam, de elkezdve hallgatni az albumot, hamar azon kaptam magam, hogy olyan szervetlenül kapcsolódnak egymáshoz az egyes részek, hogy inkább ez kezdett zavarni. Leesett aztán (kis segítséggel), hogy mit lehetett olvasni a készülő lemezről: Barnes korábban elárulta, hogy 30-50 másodperces részekből lesz összerakosgatva, egyúttal igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy a popfanok sem fognak csalódni. Jelentem, de, csalódtunk. Mert hiába az önmagukban könnyen emészthető dalrészletek (amik általában azért hosszabbak, mint jelezte), ezek egymás mellé pakolva nem fognak bemászni a fülekbe, főleg, ha ez a műsor közel egy órán keresztül folyik. Valószínűleg ezekkel együtt is lehetne ebből egy élvezhető alkotás, csak sajnos sokszor kerülnek elő egy az egyben már korábban használt megoldások (gitárhangok, ritmusok, dallamvezetés), és a dallamtöredékek sem azok a formabontó, mégis megjegyezhető valamik: megvannak a tipikusan Kevin Barnes-i hangnemváltásos dilisségek, de érezhetően simultak, klisésedtek ezek. Ráadásul annyi sunshine van a lemezen, ami nekem már zavarbaejtő. Nem mintha nem lehetne mély az, ami vidám, de legalább a háttérben érezni kellene valami feszültséget, és ez itt nincs meg (ennek persze szintén nem használ a kollázstechnika). Ehelyett az album zárószámáról (a korábban tárgyalt Id Engagerről) már levakarhatatlanul Mika fog eszembe jutni, ami tényleg nem sértés akar lenni, de hát legyen szíves, több távolságot a kommersz dolgoktól.

Albumként tehát a Skeletal Lamping egyáltalán nem működik, többek között azért nem, mert rettenetesen fárasztó, klasszikus értelemben vett dalok pedig nincsenek vagy kevés van. Ha ki kellene emelni egyet-kettőt, akkor talán a Gallery Piece nyerne (annak ellenére, hogy minden eddig megfogalmazott kritika rá is igaz), illetve az utána következő Women's Studies Victims az, ami kompaktnak és komolyabbnak tűnik. Hogy akkor mire jó az egész, az egyelőre nem világos. Pontosabban mivel Barnes nyilatkozata szerint ez egy "kísérlet arra, hogy felszínre hozzon minden rejtélyes, ellentmondásos, zavaró, humoros látomást, tűnődést, megfigyelést, hogy jobban megérthesse, hogy ezek mi végre lakoznak a fejében", remélhetőleg elérte célját, és legközelebb valami rendezettebb formát talál arra, hogy ezt a sok mindent lemezbe öntse.

Címkék: kritika of montreal

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.