Legfrissebb kommentek

Címkék

after crying (1) ajánló (4) animal collective (2) audio bullys (1) axolotl (1) beach house (1) bécs (1) best of (2) beszámoló (15) be your own pet (2) blood red shoes (1) british sea power (1) caribou (1) clinic (2) coldplay (1) cut copy (1) dan le sac vs scroobius pip (1) deerhunter (1) devo (1) dick4dick (1) disband (1) dürer kert (1) eagles of death metal (1) editors (1) elbow (1) erik sumo band (1) fall (1) fatboy slim (1) felix kubin (1) fesztivál (11) fleet foxes (1) franz ferdinand (1) gossip (1) heaven street seven (2) hercules and love affair (1) hexstatic (1) hot space (1) james chance (1) je suis animal (1) kevin barnes (1) kings of leon (1) kiscsillag (1) koncert (4) kritika (10) kult (3) late of the pier (1) laura marling (1) lengyelország (4) lilys (1) m83 (1) mancino (1) mando diao (1) man man (1) max tundra (1) menomena (1) metronomy (1) mgmt (1) modified toy orchestra (1) morrissey (1) mr oizo (1) mumm ra (1) művészetek palotája (1) myslowice (4) my toys like me (1) ninja tune (1) no age (1) oasis (1) off (4) of montreal (2) pohoda (6) portishead (1) post punk (1) pozsony (1) primavera (1) prinzhorn dance school (1) queen (1) rem (1) rhcp (1) rokaj (1) santogold (1) sarandon (1) singapore sling (1) so so modern (1) spanyolország (1) sparks (1) stephen malkmus (1) szene (1) szlovákia (7) the breeders (1) the chalets (1) the cribs (1) the fall (1) the fiery furnaces (1) the horrors (1) the kills (1) the last shadow puppets (1) the notwist (1) the postmarks (1) the shortwave set (1) the streets (1) the subways (1) the twist (1) the walkmen (1) times new viking (1) tindersticks (1) trencsén (6) tv on the radio (1) vampire weekend (1) van der graaf generator (1) wire (2) wolfmother (1) wolf parade (1) zágráb (1)

Bazant Pohoda - The Cribs, Blood Red Shoes, Editors

2008.07.21. 09:13 | bátor ventilátor

Még nyomasztóbban brit nap volt a második, egyszerre szaladgálósabb is, szűkebb sávba több potenciálisan érdekes fellépő került, mint előző nap - egy kisebb gitárzenekar-légió után a hip-hop és electro dominált, lássuk, mit produkált az első csokor.


Valami mindig is gyanús volt a Cribszel [igen, hülyén néz ki, de tudtommal így helyes], mivel a last.fm-es profiljuknál tovább nem jutottam: kétszer megállapítottam, hogy az énekes csúnyán nem tud énekelni, és ennyi. Lehetett viszont olvasni, hogy Johnny Marr is velük van néha, gondoltam, hátha most is (annyira nem mentem utána, hogy kiderítsem, most is a zenekarral turnézik-e). Nos, a napfényes esti hatos fellépésen kiderült, hogy Marr nincs, cserébe megválaszolódott, hogy miért nem kapkodtam a zenekar után eddig, és szokás szerint jöttek a kínzó kérdések is. Szóval: a zenekar Nagy-Britannia szégyene, pedig ha nem is magasztalja őket egekig a kritika, nincsenek is egyértelműen lehúzva. Ennyi bajt rég láttam egyszerre egy koncerten: 1. az énekes szarul nézett ki. Hülye frizurája mellé hátul spontán kilyukadt pólót viselt, aminek elöl pedig olyan szabása volt, hogy a jobb mellbimbója még épp ízlésesen kilátszott. És mintha a hetero- és homoszexualitás határán vergődne, ennek megfelelően a mozgása rossz értelemben véve buzis volt. És egy számindításnál a gitárjával föllökte a mikrofonállványt. Muhaha. 2. Az énekes tényleg nem tud énekelni, de annyira nem, hogy idegesítő volt, pedig nem várok én sokat. Még az ordítása se tetszett. Ezt a két bajt remekül illusztrálja az a tény, hogy a lánykedvenc kinézetű, sima hangú basszertesót is szívesebben néztem-hallgattam, mint az énekest. 3. Ezek az emberek se zenélni nem tudnak, se számot írni. A kérdéseim pedig: 1. Hogy vannak még mindig életben ilyen gyászos produkcióval? 2. Hogy adhatja/adhatta a nevét Johnny Marr egy ilyenhez? 3. Mikor oszlanak már föl?


Megelégelve a szenvedést, inkább átmentem a következő koncert helyszínére, a nagyobbik arénába, várni. Mert még az is jobb volt, mint ez a bénaság. Közben volt idő a közönséget kielemezni: ahogy az várható volt (lévén hogy első nagylemezével idén jelentkező csapatról van szó), a koncerten a legtrendibb ifjúság volt ott, de persze nemcsak. Már-már kínosan sokat pöcsöltek a Blood Red Shoes beállásával, sikerült odáig húzni, hogy a sokadjára gitárt hangoló emberke már füttyöt kapjon. Mondjuk érthető, egy kétemberes zenekarnál nem lehet hiba, mert ott azonnal vége van, de pontosan ettől szép ez a műfaj, garantált, hogy nincs alibizés, végig kell hajtani a koncertet. Végig is hajtották, ezzel talán a legjobb koncertélményt adva a fesztiválon, így még a dobos-énekes Steven Ansell láncos nadrágját is meg tudtam bocsátani. Az énekesnő Laura-Mary Carter ruháját meg kimondottan imádtam, de őt magát volt sem nehéz megkedvelni - vicces volt nem kimondottan kilátás- és szemfényképezés-barát frizurája, no meg a viselkedésbeli kontraszt: ha nem épp a feszes gitáralapok odapakolásával vagy az énekkel volt elfoglalva (azaz számok között volt épp), azonnal egy bájosan bizonytalan, kéztördelős kislánnyá változott. Egy mozzanat valószínűleg jó időre megmarad bennem az ő ténykedései közül, mégpedig az, ahogy az ADHD című szám verzéjének elejét énekelte, ugyanis még soha nem hallottam ilyen magas frekvenciájú énekhangot, ami keresztülvitt volna egy koncerthangosítást. Az is lehet, hogy becsaptak, és csak effekt volt, de ha így is van, az se baj, néha nem árt becsapódni. Viszonylag rövid műsor volt, és az extra várakozást (és a koncerten teremtett hangulatot) figyelembe véve nem meglepő, hogy a közönség követelt volna többet, de hiába. Nem tudom, hogy a duóban mennyi van még, mert ugyan tehetségesnek tűnnek, de abból, amit most csinálnak, egy lemez pont elég. Ha igaz, amit kedvenc hivatkozási forrásom, a fesztiválújság ír, hogy nem szeretnék, hogy elvigye őket a siker, akkor évek múlva is azt lehet mondani, hogy szimpatikus csapat.


Nem azért, mert nagy rajongó vagyok, de a csúszás miatt (és mert hamarabb kezdtek) rohanni kellett az Editors-koncertre. Ahogy a Subways, úgy ez is amolyan back to 2005 koncert volt, csak kicsit erősebb alapokkal. A 2005-ös The Back Room tartalmazott legalább három jó kislemezszámot (Munich, Blood, All Sparks; a Bulletset hiába játszották agyon, nem tudtam különösebben megkedvelni), és noha a tavalyi lemez akár egy az egyben a Coldplayé is lehetett volna, olyan nagyon nem kezdtem el utálni érte a zenekart. Szép fekete-fehér összhatást produkáltak a színpadon (csak a basszusgitáros szürkéje rontott rajta), mondjuk ilyen zenéhez igazán hülyén nézne ki, ha színesben bohóckodnának. És pont ez a zavaró velük kapcsolatban, hogy erősen behatároló az, amit csinálnak: táncolhatóvá teszik a sötétebb post-punk/new wave zenéket Interpol módra, ez rendben van, csak ha így megragad a pátoszos énekhang, akkor hova tovább? Mert ezt viccbe lehetetlen átvinni, márpedig előbb-utóbb (inkább előbb) az lesz az érzése az embernek, hogy túl komolyan veszik magukat is, nem pedig csak arról van szó, hogy belülrol jön ez a nagyívű, drámainak hat(ni akar)ó megszólalás, és ezt próbálják átadni. Sajnos tényleg nem látszik más jövőkép: Coldplay. A koncert maga korrekt volt, az előbbiek alapján a táncosabb számokat természetesen jobban értékeltem, mint az elnyújtott, lassú darabokat. Az mindenképp megállapítható, hogy még mindig ők nyavíkoltatják a gitárt legjobban. Mivel már nem sok volt hátra, és mert jó élménnyel akartam távozni, így a Munich lett az utolsó, amit hallottam, és következhetett a nap második, az eddigiektől alapjaiban eltérő stílusú fele.



3 komment


Címkék: beszámoló fesztivál szlovákia editors pohoda trencsén the cribs blood red shoes

A bejegyzés trackback címe:

https://bravefanzine.blog.hu/api/trackback/id/tr69577616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

salfordlad 2008.07.21. 15:12:25

legalább a sör ízlett, haver? :)

nem tudom, mi a bajod a Cribszel, szerintem jó kis koncertet adtak. persze ez a fajta zene, egy kis klubba való, nem egy stadionzenekar az biztos. nem biztos, hogy a Cribsnél egyébként a vokálon van a hangsúly. igaz, hogy a moving pictures piszok hamis volt, ebben egyetértünk, de ettől még nem volt ez olyan rossz. az új szám, amit Marr-ral együtt írtak, zseniális.

a Blood Red Shoes-t én most láttam harmadszor, és most tűnt a legprofibbnak a koncert, pedig a másik kettő alkalommal Angilában láttam őket. Jó ötlet volt őket bevinni az O2 sátorba, ezt elkövettem volna a Cribs-zel is, meg akár az Editors-szal is. Ot elég jól szóltak amúgy is a zenekarok.

bátor ventilátor · http://bravefanzine.blog.hu 2008.07.21. 18:54:04

Naná, jó kis lötty az :)

A Cribsnél az volt, hogy egyre szomorúbb és szomorúbb lettem, márpedig ezt ők sem akarhatták, hogy így legyen.. és nekem úgy tűnt, a közönség se annyira nagyon-nagyon lelkes. Az Editors szerintem már inkább stadionzenekar, mint nem, és inkább sajnos, mint nem. A BRS-t amikor megláttam, hogy hova tették, nem értettem, hogy ezt így most hogy, de tényleg jó volt így; ha kicsit később van, egy sűrű félházat simán csináltak volna.

salfordlad 2008.07.22. 09:28:30

A BRS először úgy volt, hogy valamikor éjfél után kezd abban a sátorban, de az Audio Bullys után, hát ki tudja milyen fogadtatás érte volna őket?! Jobb volt ez így, bár az tényleg kár hogy a soundcheck-et így elhúzták, az Editors miatt el is húztam az utolsó 2-3 számról.... De elég nagy pogó ment elöl így is, szerintem még őket is meglepte. Az összhatáson sokat dobott a hátsó ledfal is, egész jól sikerült beállítaniuk a kamerákat. A hangzás pedig sokszor olyan jó volt, mintha CD-ről szólt volna az egész. A többi színpad hangosítása is rendben volt, nekem ez volt a leginkább meglepő...
süti beállítások módosítása